//Törvényhozás a Parlamentben (1) – Alapok

Törvényhozás a Parlamentben (1) – Alapok

Üdv ismét a fanatikusabbnál fanatikusabb rajongóimnak. Az utóbbi időben ugyan lelassult picit a blog, de örömmel jelentem be, hogy rászoktam az amfetamin-származékokra, úgyhogy újult erővel vetjük bele magunkat az Európai Unió rejtelmeibe.

A múltkor megígértem, hogy mittudom-én-már-miről lesz cikk. Remélem mára mindenki számára világossá vált, hogy engem be nem tartott ígéretek alapján fizetnek, úgyhogy természetesen eszem ágában sincs arról írni. Tudom, hogy idegesítő szokás és unjátok már, mint Semjén-család a vadast, de aki kiszámíthatóságot akar, az olvassa az Origót.


A “MÉG TÖBB” gombra még a kopaszok sem mernek rákattintani

Ma ehelyett egy kemény témát fogunk elkezdeni: a törvényhozás Parlamenti részét. Na most ez baromi unalmasnak hangzik, és az is. De engem lázba hoz, mint Németh Szilárdot a fidget spinner, szóval megpörgetjük, aztán lesz ami lesz.


A blogolásnál egyedül csak a Paint-elést csinálom jobban

Korábban volt egy rövid áttekintő a Parlamentről, plusz (felszínesen) már megtanultuk, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző intézmények. Ami pedig a törvényhozást illeti, pár hete belebújtunk a Bizottság bőrébe, és megalkottunk egy törvénytervezetet a zonki-szandál betiltásáról. Annak a cikknek a végén írtam, hogy a következő lépés az lenne, hogy a Bizottság megküldi a törvény szövegét a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy azok véleményt alkothassanak róla.

Így nézett ki ez a grafikonon:



Na, most ma ott folytatjuk, ahol a zokni-szandálosat abbahagytuk, tehát ott kezdjük, hogy a Parlament megkapta a törvénytervezet szövegét a Bizottságtól. Azaz itt:



Sajnos viszont nem a zokni-szandálos (amúgy korszakalkotó) tervezetünket fogjuk továbbvinni, mert egyrészt az annyira messze állt a valóságtól, mint Rogán Anti vagyonnyilatkozatai, másrészt szólt a TASZ, hogy emberi jogok, meg egyéb falmelléki faölelgető ballibsi blabla.

Viszont egy teljesen új (képzeletbeli) példával sem akarom fárasztani az úri közönséget. Úgyhogy helyette egy igazi, a való életből vett törvénytervezetet fogunk követni. Izgi, mi?

Szóval ez úgy fog kinézni, hogy összevonjuk az elméleti és gyakorlati órákat, és beleugrunk egy jelenleg zajló törvényhozási folyamatba. Ez annyira igaz, hogy a mai témát egyelőre be sem tudom fejezni, mert a Parlament még nem végzett a törvénytervezettel, hanem csak július 11-én fog róla szavazni. Szóval abszolút aktuális téma, ráadásul mindenki számára érthető is, még pedig:

Születési szabadság anyukáknak és apukáknak.

Aki hozzám hasonlóan még a szüzessége elvesztésén fáradozik, annak ez nyilván annyira nem releváns topik, de legalább nem is valami érthetetlen szar mint pl. a Fürtös salamonpecsétből szakajtott pipereszappan kiviteli vámja, hanem valami kézzelfogható, józan kereszténydemokrata ésszel is érthető kis téma.


Sajnos elég sok dolgon kell átfutnunk magunkat mielőtt belevághatnánk. Egyrészt megint előjön a kérdés, hogy az EU milyen jogon szól bele olyan dolgokba, mint a szociálpolitika – és teljesen jogosan: az EU-nak nem igazán van joga ebbe beleszólni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Tanácsban bármelyik tagállam egyedül megvétózhatja majd ezt a törvényt.

Ahogy az előző részben már erről kornyikáltam, ez elég bonyolult helyzetet eredményez, hiszen könnyen lehet, hogy két év után elkészül a törvény végső változata, de végül mégsem lesz belőle semmi, csak mert egy máltai miniszter (aki amúgy félállásban tetőfedő) az utolsó pillanatban beijed és ellene szavaz. Úgyhogy nagy eredményeket ne várjunk.


Amit még át kell néznünk: a jelenleg érvényben lévő szabályok EU-s szinten ebben a témában. Ezek a következők:

  1. Rögtön a születés után
    1. Minden anyukának joga van minimum 14 hétnyi fizetett születési szabadsághoz (legalább annyi pénzt kell kapniuk, mint amit táppénzként kapnának ha betegek lennének)
    2. Minden apukának joga van semmihez. Azaz EU-s szinten nincs az apákról ilyen törvény.
  2. Amíg fiatal a gyerek
    1. Gyerekenként minimum 4-4 hónap szabadság addig, amíg a gyerek 8 éves vagy fiatalabb. Ebből 3 hónapot átadhat az egyik szülő a másiknak.

Fontos megérteni, hogy ezek csak minimumszabályok – a tagállamok adhatnak ennél erősebb jogokat az anyáknak/apáknak.

Azért jó, ha vannak minimumszabályok, mert ha pl. a lengyelek úgy döntenek, hogy ők mostantól csak 15 perc születési szabadságot adnak oszt kész (ha addig nem jön ki a purdé, hát ez van), akkor sok cég odatelepülne a környező országokból, mert sokkal nyugodtabban vehetnének fel születési korban lévő hölgyeket. Emiatt viszont lehet, hogy az összes környező ország is 15 percre csökkentené a szülési szabadságot, nehogy elhúzzanak tőlük a cégek Lengyelországba. És így mindenki szopna, kivéve azok, akiknek tényleg kellene.

Na, de vágjunk végre bele a konkrét törvénytervezetbe.


A Bizottság javaslata

A modern sci-fi irodalom egyik legendás alakja, Philip K. Dick, híresen képtelen volt értékelhető címeket adni az amúgy zseniális könyveinek. Csak példaként egy-kettő:

  1. Az ember, akinek minden foga egyforma volt
  2. Csordulj könnyem, mondta a rendőr
  3. Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Valószínűleg az Európai Bizottság is nagy Dick-rajongó, mert a törvénytervezeteik címei még talán ezeknél is szarabbak. A mi kis törvényük a következő címet kapta:


Lehetetlen letenni

Az egész elolvasható ezen a linken, de abszolút nem javaslom. A lényeg a következő:

  1. Mostantól lenne minimum 10 nap szabadság az apáknak gyerekük születésekor, az eddigi nulla helyett (minimum táppénz szinten fizetve)
  2. A minimum 4-4 hónap szabadság megmaradna, de mostantól a gyerek 12 éves koráig lenne felhasználható és  nem lenne átruházható (ugyanúgy minimum táppénz szinten fizetve)
  3. (plusz lenne évente 5 nap fizetett szabadság azoknak, akik valamilyen hozzátartozójukat ápolgatják, pl. mert az beteg) – de ezzel mi most nem törődünk, csak a szülőkre fókuszálunk.

Szóval táblázat formában ez így nézhetne ki:

Közvetlenül születés után Anyáknak Apáknak
JELENLEG MIN. 14 HÉT Ø (nem szabályozott)
A TERVEZET SZERINT MIN. 14 HÉT MIN. 10 NAP

Amíg a gyerek fiatal Szabadság hossza Hány éves korig Átruházható Fizetés?
JELENLEG 4-4 hónap szülőnként 8 3 hónap Táppénz szinten
A TERVEZET SZERINT 4-4 hónap szülőnként 12 0 hónap Táppénz szinten

A cél egyértelmű: rávenni a hímnemű egyedeket, hogy ők is törődjenek már a lurkókkal kicsit. Gyomorforgató liberális propaganda, de ez most mindegy.


Törvényhozás a Parlamentben

Sajnos van még egy lépés. Meg kell értenünk, hogy kb. hogyan működik a törvényalkotás a Parlamentben. Vegyük először csak a kezdeti lépéseket:

1. A Parlament egyik szakbizottsága lesz a felelős a tervezetért – ez a mi esetünkben a “Foglalkoztatás és szociális ügyek” Bizottsága.

Azért nem rögtön az egész Parlament tárgyalja a törvénytervezetet, hogy gyorsabban menjen a dolog. A Parlamentben 751 képviselő van, de közülük sokan le se szarják a szociálpolitikát, csak pl. a tőkehalak mentálhigiéniája vagy a kötöttpályás bankszanálás érdekli őket. A szakbizottságokban ehelyett 30-40 képviselő ül csak, ráadásul olyanok akiket effektíve érdekel is a téma. (Aztán a legvégén persze az egész Parlament szavaz majd.)

Emellett vannak “véleményező bizottságok” is. Ez azért van, mert olyan kb. nincs, hogy egy törvénytervezet csak egyetlen egy szakbizottságnak legyen érdekes. Ezért egy sor másik szakbizottság is megmondhatja a véleményét. Aztán hogy ez a vélemény érdekel-e majd valakit is, az más kérdés.

(A mi esetünkben a “Jogi” és a “Nők jogai” szakbizottságoknak van joga véleményt mondani. Ezekkel nekünk nincs időnk törődni.)

2. A felelős szakbizottság kiválaszt egy darab felelős képviselőt, plusz minden párt egy saját felelőst

Figyelj, mert ez fontos: minden törvénytervezetnek van egy darab “főfelelőse” (jelentéstevő) és “mellékfelelősei” (minden pártból egy, ezeket hívják “árnyékoknak”). Az árnyékok nem csak nevükben félelmetesek, sokan közülük

Hátborzongató.

De visszatérve, a mi törvénytervezetünk esetében a következők a “felelősök”:



Na most ez nyilván zavaros mint az állat.

Kicsit érthetőbben: a törvénytervezetünk főfelelősét (a “jelentéstevőt”) úgy hívják, hogy David Casa. Ő a Néppárt tagja (azaz a Fideszesek kollégája) és amúgy Máltáról érkezett Brüsszelbe (távozásával 17,5%-kal csökkent a máltai populáció).

Emellett minden pártból van egy “árnyék”, akik figyelik, hogy Casa úr milyen turpisságokat akar elkövetni (lásd például: Arena (belga szoci), Weber (román libsi), stb.).

Ezek persze mind a “Foglalkoztatási és szociális bizottság” (azaz a felelős szakbizottság) tagjai. Csak, hogy előtted legyen a fejük, íme:


Ezek a gender-semleges fiúbandák valahogy nem az igaziak.

(Megj: az euroszkeptikus (EFDD) és fasiszta (ENF) árnyékok fejét nem adtam hozzá, mert ők csak a legritkább esetben csinálnak bármit is – a legtöbbször meg sem jelennek az üléseken.)

Na, de miért fontos ez? Azért, mert a jelentéstevő, azaz Casa úr, lett ezáltal a legfontosabb személy a törvény szempontjából. Pl. a lobbisták először őt fogják betalálni, hogy megpróbálják meggyőzni, hogy mit módosítson és hogyan. Persze itt nem csak a “rossz” lobbistákra kell gondolni, hanem olyanokra is, például az anyák/nők jogait védő civil szervezetek, a munkásokat védő szakszervezetek, és így tovább. De az “árnyékok” is fontosak, őket is megpróbálják betalálni majd a lobbisták (pl. a szakszervezetek nyilván vonzódnak a baloldali pártok árnyékaihoz, a cégek képviselői inkább a jobboldaliakhoz, stb.).

Oké, szóval megvan az alapfelállás. Ennek a szupercsapatnak (jelentéstevő + árnyékok) az lesz a feladata, hogy megírja a Parlament ún. “Jelentését”. A Jelentés nem más, mint egy rakás módosítás az eredeti törvénytervezethez képest.

Például: hogy 10 helyett járjon 15 nap az apukáknak. Vagy 4-4 hónap helyett legyen inkább 5-5 szülőnként. Meg ilyesmi.

Faék-egyszerűségű grafikonon ábrázolva:



Kicsit konkrétabban így néz ki a dolog:

1. A jelentéstevő (Casa) összedobja a jelentés első verzióját (a jelentéstervezetet).

2. A szakbizottság átbeszéli az első verziót. Mindenki kb. ugyanazt mondja: “nem rossz, de van még mit javítani”.

3. A szakbizottság tagjai benyújtanak módosító indítványokat. Azaz, hogy az első verziót szerintük hogyan kellene módosítani.

4. A jelentéstevő (Casa) elolvassa a módosítókat, és megpróbál kompromisszumokat találni. Pl. szerinte jó a 4-4 hónap szabadság a szülőknek, de a szocik szerint 10-10 kéne, a komcsik szerint 20-20. Kompromisszumként felajánl 5-5 hónapot (ezeket csak elméleti példák, majd a következő részben mutatom az igazi módosítókat.)

5. Szavazás: először egyenként a módosításokról (ezekből akár 1000-nél több is lehet), aztán pedig a Jelentésről magáról.

Nem baj, ha még nem érted, majd a konkrét példa segíteni fog.

1. Első eszmecsere

Tehát vegyük fel a fonalat az elején: már megvan a felelős szakbizottság, megvan a jelentéstevőnk, megvannak az árnyékok. A szakbizottság ilyenkor gyakran szervez egy “Meghallgatást”, ami igazából egy amolyan előzetes eszmecsere.

A meghallgatáson a következő három dolog történik általában:

  1. Az Európai Bizottság eljön a Parlamentbe, és elmagyarázza, hogy mi a lényege a törvénytervezetüknek
  2. A jelentéstevő és az árnyékok elmondják, hogy így első ránézésre mi a véleményük róla
  3. Van pár meghívott vendég (lobbisták, szakértők, stb.), akik szintúgy mantrázzák a hülyeségeiket

Oké, szóval a mi törvénytervezetünk esetében ez a meghallgatás már megtörtént: február 21-én volt a szakbizottságban. Volt ott 3 egyetemi professzor, plusz valaki egy szakszervezettől, meg egy lobbista a kis- és középvállalkozások képviseletében. Ahogy minden szakbizottsági ülés, ez is megnézhető (akár magyarul is) ezen a linken, de ezt ismét nem javaslom, mert dögunalom. (Aki mégis megnézné: kb. 3 perc után kezdődik az egész, és 10:08:30-tól szólal fel a “jelentéstevő” és aztán az árnyékok.)

2. A jelentéstevő közzéteszi a jelentéstervezetet

A meghallgatás után Casa úr és néppárti csapata (azaz az asszisztensei és a párt által alkalmazott szakértők) leültek, és összedobták a jelentéstervezetet (itt letöltheted, de ne tedd), ami március 6-ra lett kész. Ahogy már mondtam, a jelentéstervezet igazából egy rakás módosítás az eredeti törvénytervezethez képest. De hál’istennek csak kettő olyan módosító van benne, ami minket is érdekel. Az első az elég zavaros, úgyhogy azt inkább elmagyarázom:

Casa úr szerint a szülőnkénti 4-4 hónap szabadságot nem “minimum táppénz” szinten kellene fizetni, hanem “minimum 75%-on”.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez miért fontos, ismerni kell a kontextust: Magyarországon a fizetés 70%-a jár, szóval itthon ez majdnem mindegy, de Szlovákiában pl. csak 25% a táppénz. Úgyhogy a mihaszna tótok biztos kicsit bepiszkítják majd az alsónadrágjukat. Cserébe azoknak az országoknak, ahol amúgy is 75% fölött van a táppénz, ez nyilván tetszeni fog.

Ez módosítóként amúgy a következőképpen néz ki:



A második fontos módosítás jóval egyszerűbb, ezt még neked is sikerülhet megfejteni, próbáld is meg. A baloldalt van az eredeti tervezet (“A Bizottság által javasolt szöveg”), jobbra pedig a Casa úr által javasolt (módosított) verzió:



Nem megy, mi? Hát ez csak annyit jelent, hogy a már említett 4-4 hónap szülői szabadságot a kis purdé 10 éves koráig lehetne csak kivenni (12 helyett). Szóval Casa úr első javaslata (több pénz) inkább a szülőknek kedvez, a második (12 helyett 10 év) pedig inkább a cégeknek/munkáltatóknak. Azaz a mi kis máltai jelentéstevőnk megpróbált egy kompromisszumos szöveget összedobni.

Rajzoljuk is szépen be a táblázatunkba:

Amíg a gyerek fiatal Szabadság hossza Hány éves korig Átruházható Fizetés?
JELENLEG 4-4 hónap szülőnként 8 3 hónap Táppénz szinten
A BIZOTTSÁG TERVEZETE SZERINT 4-4 hónap szülőnként 12 0 hónap Táppénz szinten
A JELENTÉSTERVEZET SZERINT 4-4 hónap szülőnként 10 0 hónap Minimum 75%-on

Szóval ez a jelentéstervezet. Ez persze még sokat fog változni, mire Jelentés lesz belőle. A következő lépés az, hogy az árnyékok (és a szakbizottság egyéb tagjai) benyújtják a saját kis módosítóikat. Mivel azonban már így is hosszú lett a bejegyzés, az már csak a következő részben lesz kifejtve. Igyekszem majd gyorsan összekukázni, plusz esetleg egy-egy videóval is megspékelni, hogy átélhessük a szakbizottsági ülések felejthetetlen hangulatát.

A szavazás után pedig (azaz júliusban) lesz még egy cikk, amiben megnézzük, hogy ki hogyan szavazott a fontos kérdésekben, és, hogy mi került bele végül a Parlament Jelentésébe. Kevés ennél izgalmasabb dolgot tudok elképzelni.

Nemsoká folytatjuk! Pacsi!

Tetszett mi? Akkor osszad meg szépen nagyon gyorsan: