//Törvényhozás a Parlamentben (2) – Módosítók

Törvényhozás a Parlamentben (2) – Módosítók

Sziasztok uracskák, hölgyecskék. Mivel az előző cikk még a Kiegyezés előtt született, gondolom illene bocsánatot kérnem (bocs), de ebből két teljes hétig személyesen szórtam az EU igét Budapesten, szóval nem csak lazsáltam, na. Emellett örömmel értesítek mindenkit, hogy a kutya sem tart igényt a munkámra, szóval még egy ideig a munkanélküliség puha öleléséből tudom írogatni a feketehimlő-módjára terjedő posztokat és a virológusoknak szánt belsős poénokat.

Az előző héten ott hagytuk abba, hogy a születési szabadságról szóló törvénytervezetet követjük, amint az végighalad a Parlament bélcsatornáján. Ugye mint minden törvénytervezet, ez is a Bizottsági bürokraták szüleménye, amely elkészülte után a Tanácshoz és a Parlamenthez kerül, hogy azok megcsócsálják, megemésszék, majd a salakanyagaikat összehasonlítva valami végső formába gyurmázzák azt. Még egyszer (és remélhetőleg utoljára), ez grafikonon így néz ki:



A Parlamenten belül már láttuk a lépések nagy részét. Először kijelölésre kerül a felelős szakbizottság, és abból a főfelelős képviselő (a jelentéstevő) és az “árnyékok”. A jelentéstevő ezután közzétette a jelentéstervezetet, ami ugye egy rakás módosító indítvány. Láttuk, hogy a fő kérdések a következők:

  1. Milyen hosszú szabadságot kapjanak a szülők?
  2. A gyerek hány éves koráig vehessék ki?
  3. Mennyire cserélgethessék a szabadságokat?
  4. Mennyi fizetést kapjanak a távollétük alatt?

Szépen beletúrtuk a különböző álláspontokat egy táblázatba, ami így nézett ki:

Amíg a gyerek fiatal Szabadság hossza Hány éves korig Átruházható Fizetés?
JELENLEG 4-4 hónap szülőnként 8 3 hónap Táppénz szinten
A BIZOTTSÁG TERVEZETE SZERINT 4-4 hónap szülőnként 12 0 hónap Táppénz szinten
A JELENTÉSTERVEZET SZERINT 4-4 hónap szülőnként 10 0 hónap Minimum 75%-on

(*plusz ugye a 10 nap szabadság apáknak közvetlenül a gyerek születése után)

Na itt hagytuk abba valamikor a mezőgazdasági forradalom első évei környékén. Ma a szakbizottság többi tagjának a módosító indítványaival fogunk foglalkozni.

Tehát még egyszer,: a jelentéstervezet (amit a múlt héten néztünk meg) is egy tucat módosító, de ha azok nem tetszenek a szakbizottság tagjainak, nekik maguknak is lehetőségük van saját módosítókat benyújtani. Ez azért baj, mert egyrészt 30-nál is több képviselő van egy szakbizottságban, akik ipari mértékben tudják gyártani őket (mivel az asszisztenseikkel íratnak mindent), ráadásul néhányan egyszerűen csak a saját nevük alatt küldenek be olyan módosítókat, amiket igazából valami szutyok lobbista küldött el nekik.

Ez a számokból tisztán látszik. A Jelentéstevő (Mr. Casa) jelentéstervezete, a Repülő Spagettiszörnynek hála, összesen csak 18 darab módosítót tartalmazott. Sajnos Ötésztasága ma már nem volt ilyen kegyes hozzánk, tekintve, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság képviselői összesen hatszázhatvanegy módosítót nyújtottak be, amely háromszázhatvannégy A4-es oldalt tesz ki (itt letöltheted őket). Egy zöldfülű EU-szakértő ettől azonnal összecsokizná a bugyogóját, de mi nem ma kezdtük.

Először is az első kb. 250 módosítót (165 oldal!) kb. el is felejthetjük, mert azok a “preambulumbekezdések” részhez érkeztek, amiről már megtanultuk, hogy az igazából olyan mint egy vendégkönyv a zárt osztályon, ahova a sok eszement írogathatja a baromságait. Csak egy pillanatra beletekintve, kb. ilyen új bekezdéseket találhatunk ebben a részben:



Ezt Arne Gericke nevű német képviselőnek sikerült megszülnie, szép volt Arne. Nem tudom, hogy szerinted pl. Josef Fritzl is kiemelkedően teljesitett-e apaságában, de persze ez csak a legkisebb baj a kivételesen agyhalott módosítóddal.

Úgyhogy tényleg ne szarakodjunk, ezeket egyszerűen csak ugorjuk át. Ami pedig a többit illeti, lecsalhatjuk a munka 90%-át azzal, hogy csak azokat a módosítókat nézzük meg, amiket a minket érdeklő cikkekhez írtak. Ezekből pedig összesen csak 3 van:

  • 4(1) – Azaz, hogy az apák mennyi szabadságot kapnak születéskor (10 nap)
  • 5(1) – Azaz, hogy a szülők mennyi szabadságot kapnak gyereknevelésre (4-4 hónap nem átruházható 12 éves korig)
  • 8(1) – Azaz, hogy az előbbi kettő esetén a szülők (minimum) mennyi pénzt kapjanak távollétük alatt

Ha csak ezekkel foglalkozunk, akkor csak kb. 50 módosítót kell elolvasnunk, azaz az egésznek a 90%-át megspóroltuk. Persze emiatt valszeg nem veszünk majd észre valamit, de mivel ezt csak hobbiból csináljuk, ezért ennyi lustaság simán belefér.

Na nézzük mit akar ez a sok gyökér.

  1. Apák születési szabadsága

Az apáknak gyerekük születésekor járó 10 nap születési szabadság úgy igazából nem sokaknak szúrta a szemét. A legtöbb módosító csak arra vonatkozik, hogy ez akkor is járjon, ha a gyerek örökbefogadásból van, vagy ha esetleg halva születik, valamint egy-két képviselő kötelezővé tenné, hogy az apák kivegyék ezt a szabadságot.

Az egyetlen kirívó a Portugál kommunista párt egy üdvöskéjének a javaslata, aki 30 nap kötelező szabadságot írna elő. Ez persze megint olyan, ami abszolút hidegen hagyhat minket, mert ezt tuti leszavazza majd a többi vadbarom.

Kis kitérőként megragadnám az alkalmat, hogy megmutassam, milyen szintű művészet a módosító-írás. Nézzétek meg jól ezt az aprócska, ártatlannak tűnő módosítót (amit mellesleg Benito Mussolini édes kis unokája nyújtott be), és próbáljátok kitalálni, hogy mi benne a turpisság:



A baj a következő: egy apró kis szemantikai változtatással egy kötelező előírásból egy “ha akarod betartod” típusú ajánlás lett. Mivel már nincs ott, hogy konkrétan 10 darab nap jár, az egész nem ér semmit. A tagállamok simán adhatnak csak 10 perc szabadságot, és már be is tartják a törvény előírását, hiszen “biztosítják az apák szabadságra való jogát gyermekük születése alkalmával”. Ez igazából tehát egy sunyi kísérlet a törvény “felvizezésére”.

Ugyanebből a műfajból láthatunk egy másik kísérletet egy holland kereszténydemokratától, egy kicsit más megközelítésből:



Elég átlátszó trükk: azzal, hogy Lenaers úr a mondat elejét úgy módosítja, hogy “ösztönözni kell” a tagállamokat, azzal egy jogilag kötelező előírásból megint egy ilyen puha langymeleg semmit varázsolt, ami pont semmire sem jó. Tagállamokat “ösztönözni”, az pont annyira szokott sikeres lenni, mint Csányi Sanyit “ösztönözni”, hogy ugyan engedje már el a devizahiteledet.

De nem kell aggódni, ezek nem fognak átmenni a szűrőn, minden pártnak vannak arra külön emberei, hogy az ilyen turpisságokat kiszúrják. Menjünk inkább tovább.

2. Szülők szabadsága

Tehát ez a cikk nem feltétlenül a születés pillanatára, hanem úgy általánosságban a gyerek fiatalkorára vonatkozik. Az eredeti tervezet szerint mindkét szülőnek járna 4-4 hónap (nem átruházható) amíg a gyerek 12 éves nem lesz, minimum táppénz szinten fizetve. Máltai jelentéstevőnk ezt úgy módosítaná, hogy minimum 70%-on lenne fizetve, de csak a purdé 10 éves koráig lehetne kivenni. Na ez a vita már jobban megosztotta a szakbizottsági csürhét.

A néppártiak (köztük Kósa Ádám, aki mellesleg a Parlament egyetlen süketnéma tagja – rizspekt) 8 évre csökkentenék a felhasználási időtartamot. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott egy Thomas Mann nevű úriember is, aki ugyan nagy nevű elődjének a kiköpött mása…

“Minden azzal a mosollyal kezdődött. Az az átkozott mosoly…”

… de Írásbeli Nyilatkozata, amelyben Kravátli (azaz a nyakkendő) Európai Napja létrehozását követeli, sajnos meg sem közelítette a Varázshegy vagy a Buddenbrook-ház sikerét. Nem, esküszöm, hogy ez nem poén, ez az arc két éve tizennegyedmagával (szocik és néppártiak felváltva) vette a fáradtságot, hogy írásban követeljen ünnepnapot az istenverte nyakkendőknek, ilyen és hasonló jellegű indoklásokkal:



Beszarok.


Na de tegyük magunkat túl ezen és nézzük tovább, hogy ki mit akar. Kedvenc portugál kommunistánk (João Pimenta Lopes) hat hónapot adna mindkét szülőnek, amit a gyerek bárhány éves koráig ki lehetne venni. Szinte a szemem előtt van amikor a kikerekedett szemű főnöködnek beadod, hogy így egy évvel a nyugdíjazásod előtt kivennéd azt a hat hónapot, hogy több időt tölthess az ötvenes éveit taposó csecsszopó fiaddal, tekintve, hogy az nehezen bír saját nagyszülői teendőivel. (UPDATE: ezt benéztem a borzasztó magyar fordítás miatt, de most már itt hagyom, mert megtörténhetett volna).

Emellett két kényszerbeteg néppárti a 4 hónapot 16 hétre szeretné módosítani. Nekik szívesen beverném a ábrázatukat.

A többi módosító inkább csak pontosítás. Például a szocik szeretnék, ha egyedülálló szülők megkapnák mindkét szülőre járó szabadságot (azaz nyolc hónapot), sokak szerint harmadik személyre (azaz pl. nagyszülőkre) is átruházható kellene, hogy legyen a szabadság, mások szerint pedig speciális szabályok kellenének azoknak a szülőknek, akiknek fogyatékossággal él a gyermeke, stb. Ezekbe nincs időnk belemenni sajna.

3. Mennyi pénz járjon

Az utolsó nagy kérdés: mennyi pénzt kapjanak a szabadságon lévő szülők? Itt nagyon megoszlanak a vélemények, de rajtuk szépen kirajzolódik a gazdasági jobb-bal közti különbség.

A jobboldali képviselők többsége megtartaná a táppénz-szintet (ami ugye egyes országokban kevesebb, mint a fizetés 30%-a), bár néhányan elfogadnának egy 45% és 80% közötti minimumot. A szocik 85%-ot javasolnak, míg a zöldek és a szélső-balosok szerint egy szabadságon lévő szülő a fizetése teljes összegét meg kellene, hogy kapja.

Az egyetlen, aki kilóg a képből, az a portugál Sofia Ribeiro, aki hazájában a “Szociáldemokrata Párt” tagja, de az a párt igazából jobboldali, és az EP-ben a néppárti frakció tagja. Fuuura. Na, mindenesetre ő is támogatja a 100%-os juttatást, úgyhogy a szíve mélyén valahol mégis szociáldemokrata lehet az öreg.

4. Mi lesz ennek az egésznek a vége?

Annak érdekében, hogy ne kelljen egyenként szavazni több száz módosítóról, a jelentéstevő (Casa úr) és csapata jelenleg azon dolgozik, hogy ún. kompromisszumos módosítókat írjon. Ez pont azt jelenti, amit elképzelsz:

1. Összefűzi azokat a részeket, amiket el tud fogadni, és kompatibilisek egymással. Pl. belerakja a kivételt a fogyatékos gyerekek esetére (ezzel az ECR kedvében jár), elfogadja, hogy egyedülálló szülőknek járjon dupla annyi (ezzel a szocikat kenyerezi le), stb.

2. Amik nem kompatibilisek egymással (ezek főleg a számok: hány hónap, hány százalék fizetés, stb.), ott próbál egy olyan számot mondani, amibe végül is (pofákat vágva) mindenki bele tud nagy nehezen egyezni. Pl. 75% a fizetéseknél, 9 éves korig, stbstb.

A szavazás napja (július 11) előtt majd írok egy rövid cikket, hogy mire kell figyelni a szavazás során, de röviden elmondom mi lesz:

  1. A szakbizottság először a kompromisszumos módosítókról szavaz (ezek csak a szavazás előtt pár nappal lesznek nyilvánosak). Ha egy átmegy, akkor minden arra a részre vonatkozó sima módosító elbukik. Ezzel baromi sok időt lehet megspórolni.
  2. Ha nem létezik (vagy elbukik) a kompromisszumos módosító, akkor egyenként van szavazás a módosítókról
  3. Ugyanez igaz, ha egy módosító nem kerül bele a kompromisszumba, de kompatibilis azzal (azaz hozzáadható úgy, hogy a szöveg értelmes marad)
  4. Először végigmennek minden módosítón, utána pedig szavaznak magáról a jelentésről. Ha ez átmegy, akkor az lesz a Parlament hivatalos álláspontja a törvénnyel kapcsolatban. Azaz ez lesz az a dokumentum, ami alapján nekiállnak tárgyalni a tagállamokkal (azaz a Tanáccsal). Erről (“harc” rész) majd később.

Mit várunk, hogy mi fog történni? Hát igen, itt lehet nagyon befürdeni, mert ha itt elkezdek tippelni aztán totál benézem az egészet, akkor ki fog derülni, hogy igazából ötletem sincs, hogy mi a túróról magyarázok itt változó rendszerességgel már hónapok óta. De bevállalom, max. majd utólag megváltoztatom és letagadom (nem ér printscreenelni).

Szóval szerintem kb. a következő fog történni:

  1. Az apáknak megmarad a 10 nap szabadság, ami halva-születéskor és örökbefogadáskor is fog járni, de nem lesz kötelező kivenni.
  2. Marad a 4-4 hónap a két szülőnek, amit a gyerek 10 éves koráig (fogyatékkal élő gyerek esetén ez lehet több) lehet majd kivenni, és amit minimum 75%-on kell majd fizetni (azaz megmarad majd a jelentéstervezet szövege). Egyedülálló szülőknek nem fog kétszer annyi járni (bár lehet, hogy kapnak majd valami extrát).

Persze itt azért fontos változók vannak. Például képzeld el a szavazást a fizetésről. Vegyük, hogy van egy kompromisszumos módosító 75%-ról, illetve egy konzervatív (45%) és egy szoci (85%) módosító. Ha ezekről ilyen sorrendben szavaznak, akkor előfordulhat, hogy a szocik leszavazzák az első kettőt (nem elég), míg a néppártiak az utolsót (túl sok), ami azt jelenthetné, hogy marad a táppénz. Viszont ha megcseréljük az utolsó kettőt (75%-85%-45%), és az első kettő leszavazásra kerül, akkor könnyen lehet, hogy a szocik megszavaznák a 45%-ot, mert az bizonyos értelemben még mindig jobb, mint csak a táppénz. Szóval összetett egy dolog ez a szavazás, na.

Mára ennyi

Az előző, Háború és Béke hosszúságú cikkért cserébe ma itt befejezzük. Ha ezt sem fogja senki elolvasni, akkor sajnos kénytelen leszek egy kretének számára is érthető videót is csinálni erről, úgyhogy ha nem akarod hogy minden általad nézett Chemtrail-es youtube-videó oldalsávjából vigyorogjak vissza, akkor szépen ajánld barátaidnak is olvasásra. Aztán még  a szavazás előtt valamivel jelentkezem megint, hogy a hardcore rajongókkal karöltve élőben élhessük át ezt a megfizethetetlen pillanatot.

Hangsúlyoznám, hogy véleményem szerint ez a két cikk a két leghasznosabb amit össze sikerült hordanom nagy unalmamban. Azért egy csomó ember tudja, hogy mi a túró az a Tanács, vagy, hogy mit csinál a Bizottság. De Brüsszelen kívül tényleg keveseknek van fingja egy valódi jogalkotási menetről, úgyhogy hivatalosan is bejelentem, hogy ha eddig eljutottál (azaz átrágtad magad mindegyik cikken), akkor ígéretem szerint mára te lettél a legnagyobb EU-szakértő a sarki kocsmában. És még csak most kezdünk belejönni!

Lesz új cikk tököm tudja mikor, addig is pacsi!

Tetszett mi? Akkor osszad meg szépen nagyon gyorsan: