//Trialógusok (+ Mégis mire volt jó ez az egész?)

Trialógusok (+ Mégis mire volt jó ez az egész?)

Üdv nektek, hős harcostársaIm, Majd’ hat hónap szenvedés után ma befejezzük az EU alapjait bemutató kis leckecsomagot, azaz röviden megnézzük a Trialógusok menetét, és ezzel egyidejűleg egy törvény keletkezésének az utolsó lépését. Ezután remélhetőleg még arra is marad időnk, hogy elkezdjük alkalmazni mindazt, amit tanultunk, azaz kinyomozzuk, hogy az EU tényleg be akarja-e tiltani a dönert/gyrost.

Szóval napok óta próbálom magamat meggyőzni, hogy miért lenne érdemes sokat magyaráznom a híres-hírhedt ‘Trialógusok’-ról, de rájöttem, hogy igazából semmi sem indokolja, hogy én erről sokat pofázzak. Nem igazán fog segíteni abban, hogy megértsd az EU-t, viszont könnyen elveheti a kedved az egésztől, úgyhogy csak gyorsan átszaladunk rajta, mint Kósa Lajos a Parlamenten, ha újságírók üldözik.

Lássunk is neki.

Trialógusok

Szóval a ‘Trialógusok’ az EU törvényhozásának legutolsó lépését jelentik. Ilyenkor a három fő intézmény (Parlament, Tanács, Bizottság) összeül, összehasonlítják a véleményeiket a törvény szövegéről (a Bizottság hozza az eredeti tervezetet, a Parlament a Jelentését, a Tanács pedig az “Általános Megközelítését“) , és megpróbálnak megegyezni mindenben. Ha ez sikerül, buli. Ha nem sikerül, akkor a törvény nem lép életbe, hanem valami polcra kerül, ahol aztán porosodhat a világ-, vagy legalább is az Orbán-kormány végéig (nincs tudományos egyetértés arról, hogy ezek közül melyik fog előbb bekövetkezni).

Mi már tudjuk, hogy hármójuk közül a Bizottság főleg csak a törvényjavaslatot készíti, ebben a szakaszban is inkább csak békítő szerepe van. Ha megpróbál sokat ugrálni, akkor a Parlament meg a Tanács gyorsan a helyrerakják a mihaszna bürokratáit.

Azaz a végén az egészből általában csak kétféle dolog sülhet ki.

  1. A Parlament és a Tanács megegyeznek egy kompromisszumos szövegben. Kész a törvény, mindenki hepi.
  2. A Parlament és a Tanács nem tudnak megegyezni. Az egész folyamat megáll, a törvényjavaslatot elteszik a pincébe porosodni.

Persze (jogilag) ennél sokkal többféle opció is van, de nekünk bőven elég ezt a kettőt tudni.

De mégis hogyan néznek ki ezek a Trialógusok? Nos, az üléseken a három intézmény nagyágyúi ülnek kerekebbnél kerekebb asztaloknál:

  1. A Parlamenttől: A szakbizottság elnöke, a jelentéstevő és az árnyékok
  2. A Tanácstól: A munkacsoport elnöke és a soros elnökség állandó képviselője
  3. A Bizottságtól: A Bizottság felelős igazgatója, illetve a törvényjavaslatot jegyző részleg vezetője

Plusz persze még egy jó pár arc (asszisztensek, jogászok, szakértők). Körülbelül így képzeld el:



Ezek az urak és hölgyek aztán cikkről-cikkre és sorról-sorra végigmennek a szövegen, és ahol nem egyezik a véleményük, elkezdenek alkudozni. Például, ahogy a mi szülői szabadságos törvényünkben láttuk, a Parlament 4-4 hónapos 78%-on fizetett, nem átruházható szabadságot akar a szülőknek a gyerek 10 éves koráig, míg a Tanács 2 hónapot átruházhatóvá tenne, nem szabna meg fizetési minimumot, és csak a lurkó 8 éves koráig engedné kivenni. Ilyenkor a jelentéstevő (EP) például javasolhatja, hogy beleegyeznek a 8 éves felső korhatárba, ha cserébe a Tanács beleegyezik a fizetési minimumba. A Tanács persze nem fogja elfogadni, inkább felajánlja, hogy lehet a korhatár 10 év, ha a fizetési minimumot lecsökkentik 20%-ra. És így tovább.

A bonyodalmat fokozza, hogy a Parlament jelentéstevője nem egyezhet bele semmibe a többi párt árnyékainak beleegyezése nélkül, és a Tanács képviselője (a soros elnökségtől) sem bólinthat rá semmire anélkül, hogy előtte megbeszélné a többi tagállam képviselőivel. Úgyhogy a legtöbbször az egész lassabb és fájdalmasabb mint egy végbéltükrözés.

De ha hónapok gürcölése után célegyenesbe kerülne a folyamat, akkor a felek tarthatnak egy ún. “határozatlan idejű” Trialógust, ami mondjuk este 8-kor kezdődik, és amiről addig senki nem megy haza amíg nincs megegyezés.

Például az idei költségvetést egy ilyen határozatlan idejű Trialógus keretében hajnali hatkor sikerült csak megszavazni, de még így is csak azért, mert hajnali három után elkezdtek sört meg bort felszolgálni, hogy oldódjon kicsit a hangulat. Viccen kívül.




Viszont ha sikerül megállapodásra jutniuk, akkor persze azonnal lőnek egy képet, szigorúan az órával a háttérben:



Ezután már csak az van hátra, hogy a két intézmény megszavazza a kompromisszumos szöveget, ami az esetek 99%-ban csak formalitás. A Tanácsban pl. ez az a pont, amikor minisztereink, akik  közül sokan aznap hallottak először erről a törvényről, Brüsszelbe utaznak, és elmagyarázzák a kameráknak, hogy mégis milyen nehéz munka volt ezt az egészet összehozni, de mekkora győzelem ez Európai polgárai számára.

Nyilván ennek azok nem annyira örülnek, akik effektíve dolgoztak is a törvényen.


Persze a stresszt mindenki máshogy vezeti le

És kész a törvény. Ennyi.

A szülői szabadságos konkrét példáról még nem tudok írni, mert majd csak most kezdődnek a Trialógusok (és sok információ nem fog kiszivárogni amíg egyezségre nem jutnak).

Szóval ha van kérdés, írjatok, ha nincs, húzzunk innét.

Mire volt jó ez az egész?

Nézd, az elején leírtam, hogy ennek a blognak az a célja, hogy legyen egy olyan alaptudásod, ami segít megérteni az EU-val kapcsolatos vitákat, híreket, stb., és abban, hogy azokhoz úgy tudj hozzászólni, hogy ne tűnj full kreténnek.

Vegyünk egy példát

Nyugodtan olvasgatod a slozin a Nők Lapja online verzióját, amikor szembejön a sokkoló hír: “Veszélyben a döner, az EU betiltaná a török gyorsételt“. Remegve rákattintasz, és a következő, kritikán aluli első paragrafusba szaladsz bele:



Na reményeim szerint itt neked, mint gyakorlott EU-szakértőnek felcsillan a szemed, és magadban elmormolod, hogy:

Na ez valószínűleg egy hatalmas baromság

És persze igazad is lenne. Most tegyük félre a cikk írójának értelmi képességeit firtató kérdéseket, és gondoljunk vissza arra amit tanultunk: a Parlament nem kezdeményezhet törvényt, csak a Bizottság. Az EP megkérheti a Bizottságot, hogy az csináljon valamit, de ha az nem hallgat rá, akkor nem történik semmi.

Úgyhogy a következő kérdések kellene, hogy felmerüljön benned: Mi ez az egész? Hol van a Bizottság? (már nem a szövegben említett ‘bizottság’, mert az a Parlament szakbizottságára vonatkozik) Hol vannak a tagállamok / a Tanács?

Sajnos a cikk továbbolvasásával sem kapunk több választ, csak még több kérdést illetve egy kiadós vérnyomás-növekedést:



Ez után persze fel kellene, hogy merüljön bennünk, hogy elment a józan eszünk. Mi az istenről beszél ez a félkegyelmű? Már tudjuk, hogy a Parlament önmagában nem tud semmit betiltani vagy engedélyezni.

Úgyhogy kicsit keresgélünk az interneten, és rögtön kiderül, hogy igazából a következő történt:

  1. A Bizottság javaslatot tett arra, hogy ENGEDÉLYEZZÉK a foszfát használatát a dönergyártásban. Jelenleg elvileg ez nem engedélyezett, amit a törökök úgy kerülnek ki, hogy nem húsként, hanem “húskészítményként” árulják a kebabhúst. Tehát a szó szoros értelmében a fordítottja történt, mint amit a cikk szerzője ír.
  2. Amire a cikk utal az az, hogy Parlament Élelmiszerügyi szakbizottsága elsőre leszavazta a Bizottság kezdeményezését, mivel néhány tudományos kutatás szerint egyes foszfátszármazékok szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethetnek.
  3. Mellesleg a törvény végül átment a Parlamenten

Magyarul a döner egyetlen nyamvadt pillanatig sem volt veszélyben, viszont született egy törvény ami megkönnyíti a döner árusítását Európában. És ezt sikerült úgy eladni, mintha az EU be akarná tiltani a dönert meg a gyrost, ami tényleg elképesztő újságírói bravúr. És nehogy azt hidd, hogy ez csak magyar pletykalapokban jelenik meg, tele volt vele az egész európai internet.

Remélem most már kezditek kapiskálni, hogy mivel állunk szemben.

Mi jön legközelebb?

Mivel ez egy elég elterjedt probléma, valszeg lesz egy egész cikk amiben csak azt nézzük át, hogy hogyan olvass kritikusan EU-ról szóló cikkeket. Én egy gyors kereséssel a következő híreket találtam, amik talán elemzésre méltóak:

  1. Az EU betiltaná a szabadtéri fényképezést
  2. Az EU betiltaná a tízes tojásokat
  3. Az EU betiltaná a lufifújást és az anyósnyelvet
  4. Az EU betiltaná a mentolos cigit
  5. Az EU betiltaná a lángost
  6. Az EU betiltaná a műanyag tányérokat
  7. Az EU betiltaná a gyors autókat
  8. Az EU betiltaná az állatkísérleteket
  9. Az EU betiltaná a Chanel No. 5 parfümöt (…)
  10. Az EU betiltaná a szúnyogirtást
  11. Az EU kiirtaná az összes akácfát

De a csoportban vagy névtelen kommentben szívesen várok egyéb javaslatokat, amiket kivesézhetünk most, hogy végre mindannyian EU-szakértők lettünk.

Aztán (ahogy ígértem) később valszeg lesznek cikkek átláthatóságról, demokráciáról, korrupcióról meg ilyesmiről, azaz lesz egy amolyan haladó tanfolyam. Ha van kedved, olvasgass bele abba is, de ha nincs, akkor hagyd a fenébe, nem maradsz majd le sokról.

Végezetül óriási gratula azoknak, akik átrágták magukat az egész tanfolyamon, jár nektek a jelvény, amit majd igyekszem fizikai formában is osztogatni:



Hordjátok büszkeséggel.

Tetszett mi? Akkor osszad meg szépen nagyon gyorsan: