Üdv mindenkinek az „EU: Az mi az?” tanfolyam-szerűség első igazi bejegyzésében. Aki most jár itt először, annak ajánlom olvasásra a „nulladik” cikket, ami elmagyarázza, hogy mi is a célja ennek az egésznek. Mielőtt azonban “kielemezném” a kérdőívre adott válaszokat, engedjetek meg egy rövid kitérőt.
Hétmilliárd szakértő bolygója
Meglehetősen divatos az okoskodást “tipikusan magyar” tulajdonságnak beállítani. Ezer sportújságíró írta már le a „tízmillió fociszakértő országa” kifejezést, finoman utalva rá, hogy szerintük a legtöbben egyáltalán nem értenek a focihoz, csak járatják a pofájukat.
De a kifejezést nem csak focira használják:
- „Tízmillió marketinges országa vagyunk” – interjú Bihari Viktóriával – DigitalHungary
- Tízmillió költő országa – Új Nautilus
- „Tízmillió sommelier országa vagyunk” – Tüü Péterrel beszélgettünk – Ihatobb.hu
- “A tízmillió zenekritikus országa vagyunk.” – Beszélgetés Dudich Ákos rock and roll újságíróval
És ami talán a legmeredekebb, Dévényi Tibor úr a „tízmillió DJ országa leszünk” c. cikkben megvádolja az új generációs DJ-ket, hogy „a könnyű meggazdagodás reményében” álltak DJ-nek, és hogy ez “nem tesz jót a szakma megítélésének”.
A “tízmillió szakértő országa” egy olcsó, lusta közhely, főleg mivel ez a jelenség egyáltalán nem csak Magyarországra jellemző. Pszichológiában “overclaiming”-nek hivják, ami kb. “nagyzolás”-t jelent, és a világon mindenütt megfigyelték már.
Például egy amerikai kisérletben átlagembereket vizsgáltak, hogy hány pénzügyi szakkifejezést ismernek. Azok, akik úgy gondoloták, hogy baromira értenek a pénzügyekhez, sokkal nagyobb valószínűséggel állítoták, hogy ismerik azokat a szakszavakat is, amiket a kutatók hasraütésszerűen találtak ki.
Szóval a bolygó minden szegletében túlbecsülik az emberek a hozzáértésüket bizonyos témákhoz, főleg ha azok a témákról nap-mint-nap hallanak (zene, foci, stb.). Nem csoda, hogy a hírek illetve az éneklős- és sportműsorok a legkedveltebbek a tévében – ezeket a dolgokat a legbulisabb megbeszélni másnap a kollégáiddal/csoporttársaiddal, főleg ha őket is csak hobbiszinten érdekli a zene/sport.
De ez csak “elvontabb” témakörökkel működik, nem nagyon kivitelezhető praktikusabb területeken. Nyugodtan állíthatod, hogy te iszonyúan értesz a villanyszereléshez, de gyorsan el fog párologni az önbizalmad mikor az első adandó alkalommal belédáll majd a villanyáram.
Szóval ilyen az emberi természet, ezen siránkozni teljesen felesleges. Viszont ha már csak minden századik ember tényleg érti, hogy mi az az EU és hogyan is működik, akkor ezek a megvilágosodott emberek képesek lehetnek „helyettesíteni az áramot” és jól megb megrázni azokat akik magabiztosan ontják a hülyeségeiket (legyenek azok az ismerőseik vagy a választott képviselőik).
Legalább is remélem.
A kérdőív eredményei
Szóval először is köszönöm annak a 101 embernek aki kitöltötte az ívet (jár a pacsi), másrészt viszont szeretném leszögezni, hogy statisztikából iszonyúan meghúztak az egyetemen, úgyhogy mélyreható elemzést senki se várjon. Egy dolog viszont még nekem is szemet szúrt: a magyar lakossághoz képest a kitöltőim átlagosan sokkal magasabban képzettek (plusz jóval fiatalabbak és jóképűbbek):
Ennyi értelmiségitől joggal várhatjuk el, hogy könnyedén megválaszolták ezt a néhány egyszerű kérdést, nem?
Hát NAGYON nem.
De először lássuk, hogy mi a véleményetek az EU-ról.
Önbizalom, na az van
A kitöltők átlagosan 7,8-ra értékelték tudásukat az EU-val kapcsolatban, ami számomra nem volt túl jó hír, mert én a saját hozzáértésemet maximum olyan 8,5-re taksálnám. Úgyhogy eleinte kicsit meg is ijedtem, hogy mit tudnék én tanítani ennyi magasan képzett zseninek.
Ahogy látni fogjuk, aggodalmam megalapozatlan volt.
A válaszolóknak átlagosan meglehetősen pozitív a véleményük az EU-ról (ugyanúgy 7,8), és közepesnél rosszabbra (4 vagy kisebb) csak 5% értékelte az Unió munkáját, ráadásul közülük is csak ketten lépnének ki – 98% bent maradna.
És hogy mennyire vagytok hajlandóak megváltoztatni a véleményeteket? Hát is-is. Az átlag 5,9 (inkább nyitott rá, hogy megváltoztassa a véleményét), de 1-10-ig van itt minden ami szem-szájnak ingere.
Sok kérdést (mi jut eszedbe az EU-ról, mik a legnagyobb hibái/erényei, stb.) későbbi cikkek kedvéért raktam bele, szóval azokról egyelőre nem lesz szó, de aki annyira elhajlott erkölcsű, hogy böngészni szeretné a nyers adatokat, annak a poszt végén hagytam egy linket.
A rossz tanuló felel: politikusaink az EU-ban
Hogy pontosan melyik EU-s intézmény mire való, azt majd a jövőheti posztban igyekszem elmagyarázni a nagyérdeműnek, úgyhogy nem kell feszülni, ha ez a rész kicsit zavaros lesz. De lényeg a lényeg: az EU-s intézményekben ott ülnek a haza legnagyobbikai, hogy vérrel és verítékkel harcoljanak értünk. Bizonyára szomorúsággal vennék tudomásul, hogy mindössze a kitöltők 22%-a találta el pontosan, hogy melyikük hol dolgozik:
- Orbán Viktor (mint állam- vagy kormányfő) az Európai Tanács tagja
- Szíjjártó Péter az EU Tanácsában osztja az észt (legalább is bizonyos formációiban)
- Navracsics Tibor az Európai Bizottságot képviseli mint kulturális- és oktatásügyi biztos
- Deutsch Tamás pedig még akkor is Európai Parlamenti képviselő, ha csak azokon a napokon jelenik meg amikor ingyen van az ital (nem, de komolyan, Tamás úr nem igazán jár be a munkahelyére).
Csak összehasonlításképpen: több ember gondolta, hogy Orbán Viktor az Európai Parlamentben dolgozik (23%), ráadásul közülük hárman 10/10-esre értékelték az EU-s tudásokat. Értem én, hogy fontos az önbizalom, de azért néha nem árt egy kis szerénység sem.
Közös bunyópolitika
Akik néha belehallgatnak az Európai Parlament üléseibe, tudják, hogy nem ritkák a vérre menő ideológiai viták. Ennek ellenére azért a hóra nem gyakran szokták kivinni egymást.
Ezért is voltam meglepve, hogy 21 ember inkább megbízik Herman Renting munkásságában, pedig ő csak a neve alapján egy őszhajú, pápaszemes szekrényügyi államtitkár, valójában viszont egy már visszavonult holland ketrecharcos:
Persze azt az öt embert sem értem, akik nem igazán bíznak a munkájában, miközben véleményem szerint mind ketrecharcosként, mind amatőr fotómodellként kiválóan megállta a helyét.
Elhulltanak ’legjobbjaink’
Minden összevéve csak 7 azaz hét kitöltő adott tökéletes választ a tesztkérdésekre (7%). Abból a 11 emberből pedig, akik 10/10-esre értékelték a tudásukat, mindössze egyetlen egy darab.
A válaszolók közül 16 ember egyetlen egy EU-s vezetőt sem ismer, de ez nem zavarta meg őket abban, hogy a tudásukat 10-ből átlagosan 7,2-esre értékeljék.
Következtetések
Oké, azt hiszem lassan mindenkinek világos lesz, hogy mire akarok kilyukadni. Az EU kicsit olyan mint a poszt elején emlitett zene vagy foci: egy nagyon összetett dolog, amiről viszont nulla tudással is könnyen véleményt lehet alkotni. Hogy miért? Mert bármilyen hülyeséget is mondasz, nagy valószínűséggel az az ember sem tud semmit, akinek mondod, úgyhogy sosem fogsz lebukni.
Szóval minden jel arra mutat, hogy majdnem mindenki túlbecsüli a tudását. (Kivéve persze téged, te tényleg mindent tudsz.)
Ezért az ajánlatom a következő: ha alaposan elolvasod az első pár cikket (ráadásul egyet már letudtál), és mégsem tanultál semmi újat, hagyhatsz egy csupa nagybetűvel írt panaszkodó-posztot a csoportban. Szóval nincs semmi veszenivalód.
Következő héten
Most, hogy letisztáztuk, hogy szinte senki nem tud semmit, a jövő héttől ténylegesen belecsaphatunk az úgynevezett lecsóba. Például végre megtanuljuk, hogy hogyan és miért különbséget tenni a főbb intézmények között (Bizottság, Tanács, Parlament), plusz egyéb, még talán ennél is izgalmasabb dolgokat.
Zárásként itt letölthetőek a nyers adatok Excel file-ban, plusz egy pár eddig nem látott grafikon. Pacsi mindenkinek, jövő héten újra tali!
NEM LESZNEK.
