A sajtó az utóbbi időben a Fidesz tagságának volt tele, de én már azért sem fogok arról írni, mert halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lesz ennek az egész három-bölcsezésnek. Én majdnem biztos vagyok benne, hogy nem fogják kizárni a Fideszt, de ez abszolút csak zsigeri tipp, semmiféle tudásra nem épül nincs – a néppárt belpolitikai csatározásait illetően még sarki zöldségesed is van akkora szekértő, mint én. Viszont arról már van egy általános képünk, hogy előreláthatólag hogyan fog kinézni a jövő Európai Parlamentje, szóval ideje elkezdeni jósolgatni.

Az EP-ról szóló cikkben már leírtam, de először azért ismételjük át még egyszer, hogy milyen ‘pártok’ (hivatalos nevükön ‘képviselőcsoportok’) léteznek jelenleg az Európai Parlamentben:

1. Néppárt (EPP): ezeket már valamennyire ismerjük (tag: Fidesz)
2. Szocialisták (S&D): átlagos szociáldemokraták, semmi meglepetés (tagok: MSZP + DK)
3. Konzervatívok (ECR): ezt a csoportot a brit konzervatív párt hozta létre mert nekik büdös volt a néppártal közösködni. Mivel ők nagy lelépésben vannak, a jelenlegi szellemi vezetőjük a Lengyel NER-huszár Kaczynski (nincs magyar tag)
4. Liberálisok (ALDE): Nem a migráns-rajongó, hanem inkább a szabadpiac-fajtából, de persze azért mégiscsak mocsok libsik (tag: Momentum)
5. Zöldek (Greens/EFA): Zöldek, na. (tag: LMP)
6. Szélsőbalosok (GUE/NGL): félkomcsik meg fullkomcsik (nincs magyar tag)
7. ‘Rendszerellenesek’/Euroszektikusok (EFDD): Itt eddig a britek kilépéspárti pártja (UKIP) dominált, de Brexitnek hála most már inkább a megkomolyodott olasz ‘Ötcsillagos’ ex-viccpárt a vezér. (nincs magyar tag)
8. Szélsőjobbosok (ENF): Marine Le Pen, Salvini, és egyéb ízes hős honvédők.

Számok tekintetében ezek így állnak:

Egy-egy egy nagy baloldali és jobboldali párt, plusz néhány közepes-/kispárt. Kb. elképzelheted úgy, mint otthon 15 éve, amikor a Fidesz-MSZP csatározott, plusz pár kisebb párt bohóckodott mellettük (SZDSZ, MDF, MIÉP, Munkáspárt, stb.). Azok voltak az idők, mi?

Na most elég komoly változásokra számíthatunk. A jelenlegi felmérések szerint valahogy így fog kinézni az új Európai Parlament összetétele:

Bár ebből annyira nem látszik, mind a Néppárt mind a szocik komoly veszteségekre számíthatnak a kisebb pártok javára. Míg jelenleg ketten együtt a Parlamenti székek 54%-át birtokolják (azaz kettejük beleegyezése elég, hogy egy törvény megszavaztasson), ez a választás után már csak olyan 44% lesz. Kb. így változnak majd a számok:

Itt feltételeztem, hogy Macron eddig (hivatalosan) elkötelezetlen globalista harcosai a libsikhez (ALDE) fognak csatlakozni, ami azért nem annyira merész jóslat. Rajtuk kívül még Salvini digó félfasisztái (Lega) fognak komolyabb változást okozni (+22 képviselő), meg persze a britek kilépése, ami mind a konzervatív ECR-t (-20) mind az Euroszkeptikus EFDD-t (-17) érzékenyen fogja érinteni.

Már ha végre valahára elhúznak a vérbe.

A Bizottság elnöke

Egy félhivatalos megegyezés szerint (‘Spitzenkandidat-rendszer’), a választásokon legjobb eredményt párt jelöltje lesz a Bizottság következő elnöke (leváltva a közvedvelt Juncker urat). Ez egyelőre minden jel szerint Manfred Weber lenne, a Néppárt jelöltje, aki – szerény véleményem szerint – egy amolyan unalmas, minden karizmát nélkülöző mihaszna elvtelen senki, de persze ízlések és pofonok.

Persze azért vannak, akik szerint még egy egyértelmű néppárti győzelem sem feltétlenül jelenti majd Weber úr diadalát – de erről majd egy későbbi cikkben.

Taktikázás

Persze sok a fennálló kérdés. Például ha a britek még több haladékot kérnének, hogy végre eldöntsék, hogy mit akarnak csinálni, akkor részt kell majd venniük az EP választásokon – és az bizony majd 30 extra helyet jelenthet a szociknak. Ha az így történne, és a Fideszt is kicsapnák a Néppártból, akkor már fej-fej mellett lennének az S&D-vel. Azaz megeshetne, hogy a semmiből végül a szocik jelöltje és visszavonult télapó, Frans Timmermans kerülne a Bizottság élére. Na az nem lenne egy nagy siker a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.

A legnagyobb kérdés viszont (szerintem) az, hogy a szélső(bb)-jobboldali pártok hogyan pozicionálnak. Ha az euroszkeptikusokat is belevesszük, már olyan 170-180 képviselő is lehet majd a Néppárttól jobbra, az illiberális lengyel testvéreinktől a francia vagy éppen osztrák vadfasisztákig. Ha ez a sok eszement végre megegyezik abban, hogy a muszlimok vagy a zsidók a nagyobb ellenség, és szövetségbe gyülekeznek, akkor azért komolyan belerondíthatnak az EU kakaójába.

Persze azért erre nem sok esély van. A muszlim/zsidó kérdésen kívül van még jó pár dolog, amin könnyen ökölre mennének. Például Salvini olasz Ligája szerint Putyin úr maga Jézus második eljövetele, míg a lengyel illiberálisok annyira gyűlölik a medvét szőrén megülő ex-KGBst, hogy nem szégyelltek egy rakat pénzt ajánlani az amcsiknak, csak hogy azok átküldjenek pár tengerészgyalogost, nehogy a vörös hadseregnek ismét turistásat lenne kedve játszani Varsó belvárosában.

Jól érzékelteti a problémát pl. a Jobbik esete. Most hogy középpártként próbálják pozicionálni magukat, gondolom nem sok kedvük van ismét a párt-nélküli tagok közt üldögélni bevallott neonácikkal és sztálinistákkal. De hova fogadnák be őket? Mivel Kaczynski (ECR) és Salvini (ENF) is Orbán nagy spanjai, azok kb. kiestek, az EPP meg akkor sem venné be őket ha véletlenül úgy kiraknák a Fideszt hogy Deutsch Tominak még a liszteszsákjait sem lenne ideje kimenteni a zoknisfiókjából. Úgyhogy csak az EFDD marad, de azok meg egy fura brigád akik a közvetlen demokráciát meg ilyen, beszívott egyetemistáknak jól hangzó, amúgy annyira nem mély eszméket propagálnak. Szóval sok a kérdőjel.

Mi lesz itt?

Mivel közeleg a választások napja (május 26), ezért lesz jópár poszt amiben igyekszem bemutatni a magyar pártok jelöltjeit, plusz a különböző csoportok programjait, hogy egy kicsit konkrétabb képet kapjunk arról, hogy mégis mire fogunk szavazni. Az igazság persze az, hogy a magyar választásoknak a tétje főleg csak az országimázs – igazán nagy beleszólásunk semmiképpen sem lesz az Európai politikába. De ha már csak egy faragatlan suttyó helyett valami jóindulatú kretént választunk be, az már elég sokat jelenthet az ország megítélésnek javításában.

Ráadásul az én saját életszínvonalamon is sokat javítana, ha nem állítana meg minden második ember az utcán itt Brüsszelben, megköszönni, hogy ‘megmentettem keresztény Európát a muszlim fertőtől’. Főleg mivel én az igazi, tradicionális magyar hazában hiszek, és még nem tudtam megemészteni, hogy a magyar ősvallást lecseréltük a globalista kereszténységre.

Már nem azért, de nem csoda, hogy magunkra haragítottuk a szélanyát, tekintve, hogy évszázadok óta nem áldozunk tejesköcsöggel a foggal született garabonciásoknak.

De ez most nem tartozik ide.

Dobjátok a kérdéseket

Szóval most a választásokra koncentrálok, de igazából nincs konkrét tervem, szóval kérlek kérdezzetek a témában – ha nem óriási hülyeség, megígérem válaszolok mindenre. Szokás szerint itt lehet kérdezni névtelenül, de most már kommentelni is lehet a cikk alatt – bár azzal azért csak óvatosan.

Mellesleg köszi annak, aki a Brexit folyamatáról kérdezett – figyi öreg, ha lesz időm írok valamit róla, de becsszóra senki nem tud semmit. Senki. Semmit. Évek óta hallgatom a ‘profik’ tippjeit itt Brüsszelben, a 90%-áról kiderült, hogy óriási baromság volt, a többi meg valszeg vakszerencse.

Én még, ha nem muszáj, nem szeretnék egy még a mostaninál is nagyobb segget csinálni a számból azzal, hogy beszállok a tippjátékba. Várjuk meg az április 12-t, és ha annál is tovább húzódik a dolog, becsszóra írok róla egy cikket.

Na szóval hamarosan lehet jön kontent. Addig is pacsi!